| Elestem |

Nem éppen nagyot, de mégis. Otthonról a munkahelyemre is biciklivel járok, jólesik mindennap ez a kis szabadság. Az utóbbi időben viszont gyakran esik az eső - ez önmagában véve nem baj. Még akkor sem baj, ha az ember hazafelé teker a szakadó esőben; a hideg ellenére egy kicsit mindig élvezem a szélsőséges körülményeket.

Aznap éjjel is zuhogott, egész este. Reggel viszont már nem, így - természetesen - biciklivel indultam dolgozni. Egy kanyarodáskor aztán megtörtént a baj: túl gyorsan mentem, és azt hittem, hogy már van olyan tapadás, mintha száraz lenne a talaj, így röviden és keményen fékeztem. A hátsó kerék természetesen szinte azonnal megcsúszott és kitört, ráadásul az úttest szélére, ahol kavicsos, meg homokos egy kicsit az aszfalt, így esélytelen volt megfogni. Hab a tortán, hogy még elkövettem azt a hibát is, hogy megpróbáltam bekanyarodni, noha lehetett volna simán továbbmenni egyenesen.

Persze hogy nem jött össze. Tanulópénz: egy seb a könyökemen, egy hupli a hátsó keréken, elszakadt kormány-fásli, vagy mi a neve, és megsérült a nyereg is. Ugyan egyik sem veszítette a funkcionalitását, sőt, igazából esztétikai hibák, de hosszú távon ez sajnos cserét jelent. A kereket még aznap javíttattam, de a korábbi hibája miatt már nem lehetett 100%-os állapotba hozni, így úgy tűnik, eljött a hátsó kerék cseréjének az ideje. (Le is cseréltettem azóta a felnit, most isteni - a szerk)

Tanulság van: először is nincs az a rövid út, ahova ne lenne hasznos a sisak - igaz a fejemet nem vertem be. Másrészt tiszteld a nedves utat, mint drótos tót a ménkűt! - Harmadrészt pedig nem szabad elbambulni egy pillanatra sem a városi forgalomban.

2009-04-11

Stég

Szerdán megnéztem a Koponyeg.hu-t, és úgy találtam, hogy hétvégén bizony frankó idő lesz. Így aztán pénteken vettem pár zsömlét, a hozzá tartozó szalámival meg uborkával, szombat reggel pedig szendviccsé integráltam a korábban említett pék- tej- és húsipari termékeket. Aztán sisak, kesztyű, hátizsák, nagyjából 3 liter víz, és nyomás.

Pihenőhely

Ismerve a Zalalövőig vezető kerékpár út kissé kellemetlen jellemrajzát, visszafogottan, kissebb fokozatban tekertem. És szólt a zene a fülembe! Egy nagyon jó progresszív szettet hallgattam, ínyenceknek kihagyhatatlan. (AJustmusic.fm-ről származik, 2007-es Forteba szett. A legelső Bodytalk felvétel abban az évben) Egy kicsit azért lehalkítottam az mp3 játékost, és mindjárt hallottam, hogy mit is csipogtak a madarak, meg minden.

Akár gyalog is tovább mehettem volna. De keréken jobb!

És raktam neki. Pörgősen, de nem túl feszesen. Érezni lehetett, hogy fúj a szél, hogy emelkedik egy egész picit, meg hogy nem én vagyok Lance Armstrong, vagy Thomas Voickler (remélem jól írtam a francia kerekes nevét, de ha nem szóljatok, javítom). Isteni volt! Lassan beértem Zalalövőre. Kicsit bóklásztam, mire megtaláltam a tovább vezető utat.

Aztán elkanyarodtam Hegyhátszentjakabon. És leesett az állam, alig bírtam összekaparni. Takaros kis házikók mindenfelé, zöld minden, amit látok. Nem az a piszkoszöld, hanem ZÖLD! - és egyre zöldebb, ahogy közeledtem az úticélom felé.

Vadása tó

Egyszerűen imádtam azt a tíz kilométert, és ezen még az sem tudott változtatni, amikor a sok-sok apró emelkedő vége felé bizony kiszólt a combom, hogy hé, má, elég lesz nekünk itten a melóból! Viszont minden emelkedő másik oldalán van egy lejtő. Most sem volt másképp, kis emelkedők és tempós lejtők váltották egymást, és akkor...

Kellene egy kicsit úszni is valamikor

...megérkeztem. Egyrészt összement a tó, amióta nem láttam. Vagyis én lettem nagyobb. Sokkal nagyobb! Legutoljára még kisiskolás sem voltam. Csak leültem az egyik padra, elmajszoltam egy szendvicset, aztán egy másikat is. És néztem ki a fejemből. Meg kattintottam néhányat. És hallgattam a madarakat. Egyáltalán: kikapcsolódtam. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Visszafelé jó is volt meg nem is. Méterről méterre visszajöttek a hétköznapi gondok, a civilizáció meg minden. De Zalalövő és Bagod között ismételten élvezkedés zajlott: hátszél, enyhe lejtő, meg megszállt az Erő is, aminek az eredménye egy 35-40km/h-s tempó lett. Ment mint a szél!

Végül visszaértem a városba. Két dologra jöttem rá: először is sokkal jobb túrűzni, mint gondoltam. Másodszor TILOS, ismétlem TILOS egy fél szendvicsnél többet enni, különösen rázós úton. De túléltem ezt is.

Megvolt mind a 60 kilométer. Óránként húszat ettem meg a pihenőkkel együtt, és bár egy kicsit megfeküdte a gyomromat, bármikor hajlandó vagyok mégegyszer végigtekerni!

Kis virág. Tualjdonképpen jó lenne azt mondani, hogy emiatt jöttem el eddig

 Óké, lec gó!

Egy kicsit elkéstem ezzel a bejegyzéssel. Több, mint egy hónapja megvolt az első komoly kiruccanás. Komoly... Szóval elmentem Zalalövőre. Amikor indultam, úgy volt, hogy akkor ha már eddig elmentem, akkor meg sem állok Csödéig, de végül Lövőig eltekertem, és ott vissza is fordultam.

Merthogy késő volt, meg hideg. Este hatkor indultam el, hétre értem a célhoz, és nyolcra haza. Odafelé kissé hűvös, de szép naplementés idő volt. Újfent megállapítottam, hogy mind a 15 km, ami abicikliút, Zalalövig egyetlen, hosszú, sunyi emelkedő, ráadásul ellenszéllel. És ebbéli elkeseredettségeme még egy morgó M62-es sem tudott nagyon segíteni. Cserébe viszont lefényképeztem. Lásd és nézd!

mrrrrmrrrmrrrrmrrrrrmrrrrrr BRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRR!

A kerékpárút végén van egy kis bakterház, mellette egy ivókút. Tökéletes frissítő hely, mielőtt visszaindulnék. Legalábbis az volt. A kút le volt lakatolva, és egy rettentő morcos kutya fogadott. Úgyhogy frissítés és víz nélkül vissza is fordultam.

Visszafelé kellemes volt. Ami eddig ellenszél volt, az most hátszél lett, ami emelkedő, az lejtő. Csak úgy falta a kilométereket a bicikli, pedig nem is raktam neki, éppen, hogy menjen.

Összevissza két óra volt. A Platán soron pedig már szélesen vigyorogtam, olyan jól esett.

Zalaegerszeg - Zalalövő

Csak azért került ide, mert ez a következő túra-útvonal. Igaz, még ez is a bemelegítés jegyében fog eltelni, de azért ez már egy hosszabb lélegzet vételű dolog. Nagyon szépen kiépített bicikliút vezet Bagodból Zalalövőre. Az aszfalt már nem ennyire jó, de ha az ember jó lendületben van, akkor azért lehet menni.

Útvonal: Start, Teskánd, Bagod, Zalalövő, és vissza
Távolság: 43km
Szintidő: 2 óra
Nehézség: Nem nehéz, de ez már a hosszú-túra belépője

Zalaegerszeg - Vadása-tó

Az idei év első "tervezett" túrája lesz. Amolyan odamegyek, fotózok egy kicsit, tízóraizok/uzsonnázok, és visszajövök menet. Kicsi koromban, igaz akkor autóval, sokszor kirándultunk a Vadása tónál. Nosztalgiázni is megyek tehát, de fogalmam sincs, hogy azóta mi változott meg. Állítólag rendesen körbeépítették ezzel-azzal. Hát majd meglátom!

Útvonal: Start, Teskánd, Bagod, Zalalövő, Vadása tó, és vissza
Távolság: 60km
Szintidő: 1,5 óra oda, 1,5 óra vissza
Nehézség: Az első hoszú út. Csak azért nem tartom vészesnek, mert lesz bőven idő pihenni.

Tófej - Lovászi

Udvarolni megyek. Biciklivel. Vonattal Zalaegerszegtől Tófejig, aztán biciklire ülök, és hajrá Lovásziig. közben néhány kicsi település is lesz, és rengeteg idő gondolkodni, és csodálni a természetet.

Útvonal: Tófej, Szampács, Rádiháza, Gutorfölde, Ortaháza, Páka, Petróczpuszta, Szécsisziget, Lovászi
Távolság: 30km
Szintidő: 1,5 óra
Nehézség: Ezt nagyon fogom élvezni!

 Első (Képekkel)

Ahogy kisütött a nap, és melegebb lett az idő öt foknál, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy nyeregbe szálljak, és kipróbáljam, hogy mennyire vagyok jó formában. Hát egyáltalán nem vagyok jó formában. Egy kissé hideg is volt a 10 fok, a nap sem sütött, úgyhogy egy óránál hosszabb kerekezést nem is vállaltam. Elmentem a Gébárti tóig, meg vissza. A gép viszont kiváló állapotban vészelte át a telet. A fékek jól fogtak, csak a karos váltóval gyűlt meg a bajom. Egyszerűen mellé váltottam egy csomószor.

Nincsenek ugyanis fokozatok: érzésből kell váltani vele, és előfordul, hogy nem tud beakadni a lánc a fogaskerekek fogaihoz, ilyenkor pedig elcsúszik. És tekerhetem. Megoldás: vissza kettő, padlógáz. Szóval újra meg kellett tanulnom, hogy nem váltunk ész nélkül, finomat áttoljuk a láncot egyik tárcsáról a másikra. És voilá!

Egy óra alatt nem is mentem sokat. Kb 15 km volt a teljes távolság. Abban, hogy ez egy órát tartott benne volt egyrész a városi forgalom, egy vonat, és az, hogy a Gébárti tónál készítettem pár képet.

Úgyhogy megvolt az év első kirepülése.

Állomások: Kiindulópont, Zeg-TESCO, Gébárti-Tó, Andráshida, Platán sor, kiindulópont.
Távolság: kb 10-15km.
Átlag-tempó: Na jó, hagyjuk!
Élmény: Erős négyes, de csak mert az idei első
Nehézség: Az öreg Mari néni, amikor meséltem, csak legyintett: Áááá, fiam, ez csak a szomszéd!

Egy  M62-es a vonatával

Pihennek a vízibiciklik

A meleg termálvíz mellett viszont igazi oázist találtam

Második

Reméltem, hogy jobb idő lesz már a hétvégén, de nem jött össze. A nap ugyan sütött, és valóban, pár fokkal melgebb is volt, de a 12-14°C még mindig nem az igazi. Az is igaz viszont, hogy már nem kellett sem a télikesztyű, sem pedig a vastag mellény. Elég volt a vékony is.

Úgy gondoltam, hogy folytatom a próbautakat, ezúttal egy hegyi túrát terveztem be. Oké, nem akkra hegy, csak a TV-toronyhoz fel. 2 km, 125-130m szintkülönbség. Nekem viszont épp elég. Valahol fél távnál komolyan elkeztem gondolkodni azon, hogy normális vagyok-é, hogy ilyen időben ilyen kondícióval ilyen nagyon sanyargatni akarom-e magam. végül mégis felértem, és bevallom őszintén, még meg is elégedtem magammal. Arra számítottam, hogy féltávon megállok, leszállok, és egy kis pihenő után megyek tovább. Nem tettem. Felértem, kipihentem magam, és a bazitai úton már újra éreztem is a szelet a fejem körül. Jó hideg volt.

Legurultam, aztán az országúton elindultam visszafelé. Mondtam magamban, nem kell gyorsan menni, egyelőre az a lényeg, hogy szokjam az érzést. Aztán olyan érzés fogott el, mintha falná a kilométereket a bicikli. Pedig az átlagtempó megint nem volt valami fényes. 

Meglepett viszont, hogy végre felújították az alsó-erdei utat. Megint nagyon szeretem azt a rövidke szakaszt, és megint lehet egy kicsit tombolni rajta. De persze csak óvatosan!

Egy óra alatt letudtam, nem volt sok.

Állomások: Kiindulópont, Bazita, akárhányas országút, Alsó-erdő, Spar, kiindulópont.
Távolság: kb 17-18km
Átlag-tempó: 18km/h
Élmény: Négyes. (Jól esett!)
Nehézség: A TV torony emelkedőjétől eltekintve semmi "izgalmas" nincs. Oké, az országúton visszafelé van egy két sunyi emelkedő, de utána jön a lejtő, ahol lehet sokat gurulni. Nem is lassan!

 Elindulás előtt ajánlott ellenőrizni a guminyomást, fékeket, váltókat, illik az alkalomnak megfelelően felöltözni, esetleg egy imát elrebegni. Aztán felszállunk és... Megváltozik a világ. Legalábbis én így ítélem meg: minden alkalommal egy élmény az első pár méter. Szabadnak érzem magam. Kigurulok az udvarból, megteszem az első pár métert az utcán, és akkor nyomás. Pár percig tombolok, aztán végre lecsillapodok egy kicsit, és élvezni kezdem a szél zenéjét.

Jó napot kívánok. Ádám vagyok - egyelőre legyen elég ennyi - és hobbim a kerékpározás. Nem vagyok nagy túramester, eddig 60 km-nél hosszabb távot nem tettem meg; hegyimenő sem, az tlag 7%-os, 2km hosszó Panoráma út Zalaegerszegen nekem bőven elég. Időhiány. Meg kondíció. Viszont azt a másfél-két órát egy-egy nyári délután, vagy éppen hétvégén mindig kiélveztem.

A szeretek biciklizni dolog valamikor öt évvel ezelőtt kezdett megerősödni bennem, akkor ugyanis előszedtem a tárolóból apu régi szovjet biciklijét, pár ezer forintért felújítottam egy kicsit. Új papucsokat kapott, egy új nyerget és új fékpofákat. Megtisztítottam - már amennyire lehetett. Kulacstartó került rá, a régi sárhányókat és csomagtartókat leszedtem, és már lehetett is indulni vele. Ja, és persze optikai tunning: fekete szigszalaggal körbetekertem a kormányt. Nem mellesleg a hideg alumínium így már nem is volt olyan hideg.

Szerettem azt a szovjet csodát; még most is szeretem. Három sebességes, analóg kilométeróra - igazi romantikus fíling. Lehetett menni fele hegynek felfele és hegynek lefelé. Elment a földúton is. Egy nyár alatt ezer kilométert mentem vele Zalaegerszeg környékén. Jó volt. Csak aztán ősszel, pont a szezon vége felé egy autós figyelmetlensége miatt buktam egy nagyot. A kerekek tropára mentek, más baja nem lett, csak sajnos a családi költségvetésbe nem fért bele a felújítás. Talán majd most, a húgomnak.

Jaj, igen: képzeljék, ezt a biciklit apa az első fizetéséből vette anno; az első keresetéből. Kicsit jelkép is lett emiatt nekem. A jól végzett munka jelképe.

Eltelt egy, kettő, három, négy... Majdnem öt év, és akkor a Tesz-vesz-en megláttam az "áldozatot". 30 eHuf-ért árulták, szinte tökéletes állapotban. Volt némi megtakarításom, így - immár saját pénzből - elhajtottam az eladókhoz, és egy rövid próbakör után boldogan vittem haza, és még aznak be is járattam a kis aranyost. Egyetlen hibája volt csupán: egy kis ütés a hátsó keréken, amit aztán kijavíttam, bár egy enyhe vibrálás még érződik rajta. Majd lecserélem a kereket.

Ez tavaly (2008) nyár végén volt, akkor még vagy 200km-t tekertem vele. Négyszer ötször Zalaegerszeg-Zalalövő oda-vissza. Aztán jött a tél. Aztán kisütött a nap, és azt mondtam: NYOMÁS!

Társam a túrák alkalmával