Első (Képekkel)

Ahogy kisütött a nap, és melegebb lett az idő öt foknál, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy nyeregbe szálljak, és kipróbáljam, hogy mennyire vagyok jó formában. Hát egyáltalán nem vagyok jó formában. Egy kissé hideg is volt a 10 fok, a nap sem sütött, úgyhogy egy óránál hosszabb kerekezést nem is vállaltam. Elmentem a Gébárti tóig, meg vissza. A gép viszont kiváló állapotban vészelte át a telet. A fékek jól fogtak, csak a karos váltóval gyűlt meg a bajom. Egyszerűen mellé váltottam egy csomószor.

Nincsenek ugyanis fokozatok: érzésből kell váltani vele, és előfordul, hogy nem tud beakadni a lánc a fogaskerekek fogaihoz, ilyenkor pedig elcsúszik. És tekerhetem. Megoldás: vissza kettő, padlógáz. Szóval újra meg kellett tanulnom, hogy nem váltunk ész nélkül, finomat áttoljuk a láncot egyik tárcsáról a másikra. És voilá!

Egy óra alatt nem is mentem sokat. Kb 15 km volt a teljes távolság. Abban, hogy ez egy órát tartott benne volt egyrész a városi forgalom, egy vonat, és az, hogy a Gébárti tónál készítettem pár képet.

Úgyhogy megvolt az év első kirepülése.

Állomások: Kiindulópont, Zeg-TESCO, Gébárti-Tó, Andráshida, Platán sor, kiindulópont.
Távolság: kb 10-15km.
Átlag-tempó: Na jó, hagyjuk!
Élmény: Erős négyes, de csak mert az idei első
Nehézség: Az öreg Mari néni, amikor meséltem, csak legyintett: Áááá, fiam, ez csak a szomszéd!

Egy  M62-es a vonatával

Pihennek a vízibiciklik

A meleg termálvíz mellett viszont igazi oázist találtam

Második

Reméltem, hogy jobb idő lesz már a hétvégén, de nem jött össze. A nap ugyan sütött, és valóban, pár fokkal melgebb is volt, de a 12-14°C még mindig nem az igazi. Az is igaz viszont, hogy már nem kellett sem a télikesztyű, sem pedig a vastag mellény. Elég volt a vékony is.

Úgy gondoltam, hogy folytatom a próbautakat, ezúttal egy hegyi túrát terveztem be. Oké, nem akkra hegy, csak a TV-toronyhoz fel. 2 km, 125-130m szintkülönbség. Nekem viszont épp elég. Valahol fél távnál komolyan elkeztem gondolkodni azon, hogy normális vagyok-é, hogy ilyen időben ilyen kondícióval ilyen nagyon sanyargatni akarom-e magam. végül mégis felértem, és bevallom őszintén, még meg is elégedtem magammal. Arra számítottam, hogy féltávon megállok, leszállok, és egy kis pihenő után megyek tovább. Nem tettem. Felértem, kipihentem magam, és a bazitai úton már újra éreztem is a szelet a fejem körül. Jó hideg volt.

Legurultam, aztán az országúton elindultam visszafelé. Mondtam magamban, nem kell gyorsan menni, egyelőre az a lényeg, hogy szokjam az érzést. Aztán olyan érzés fogott el, mintha falná a kilométereket a bicikli. Pedig az átlagtempó megint nem volt valami fényes. 

Meglepett viszont, hogy végre felújították az alsó-erdei utat. Megint nagyon szeretem azt a rövidke szakaszt, és megint lehet egy kicsit tombolni rajta. De persze csak óvatosan!

Egy óra alatt letudtam, nem volt sok.

Állomások: Kiindulópont, Bazita, akárhányas országút, Alsó-erdő, Spar, kiindulópont.
Távolság: kb 17-18km
Átlag-tempó: 18km/h
Élmény: Négyes. (Jól esett!)
Nehézség: A TV torony emelkedőjétől eltekintve semmi "izgalmas" nincs. Oké, az országúton visszafelé van egy két sunyi emelkedő, de utána jön a lejtő, ahol lehet sokat gurulni. Nem is lassan!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.