| Elestem |

Nem éppen nagyot, de mégis. Otthonról a munkahelyemre is biciklivel járok, jólesik mindennap ez a kis szabadság. Az utóbbi időben viszont gyakran esik az eső - ez önmagában véve nem baj. Még akkor sem baj, ha az ember hazafelé teker a szakadó esőben; a hideg ellenére egy kicsit mindig élvezem a szélsőséges körülményeket.

Aznap éjjel is zuhogott, egész este. Reggel viszont már nem, így - természetesen - biciklivel indultam dolgozni. Egy kanyarodáskor aztán megtörtént a baj: túl gyorsan mentem, és azt hittem, hogy már van olyan tapadás, mintha száraz lenne a talaj, így röviden és keményen fékeztem. A hátsó kerék természetesen szinte azonnal megcsúszott és kitört, ráadásul az úttest szélére, ahol kavicsos, meg homokos egy kicsit az aszfalt, így esélytelen volt megfogni. Hab a tortán, hogy még elkövettem azt a hibát is, hogy megpróbáltam bekanyarodni, noha lehetett volna simán továbbmenni egyenesen.

Persze hogy nem jött össze. Tanulópénz: egy seb a könyökemen, egy hupli a hátsó keréken, elszakadt kormány-fásli, vagy mi a neve, és megsérült a nyereg is. Ugyan egyik sem veszítette a funkcionalitását, sőt, igazából esztétikai hibák, de hosszú távon ez sajnos cserét jelent. A kereket még aznap javíttattam, de a korábbi hibája miatt már nem lehetett 100%-os állapotba hozni, így úgy tűnik, eljött a hátsó kerék cseréjének az ideje. (Le is cseréltettem azóta a felnit, most isteni - a szerk)

Tanulság van: először is nincs az a rövid út, ahova ne lenne hasznos a sisak - igaz a fejemet nem vertem be. Másrészt tiszteld a nedves utat, mint drótos tót a ménkűt! - Harmadrészt pedig nem szabad elbambulni egy pillanatra sem a városi forgalomban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.