Elindulás előtt ajánlott ellenőrizni a guminyomást, fékeket, váltókat, illik az alkalomnak megfelelően felöltözni, esetleg egy imát elrebegni. Aztán felszállunk és... Megváltozik a világ. Legalábbis én így ítélem meg: minden alkalommal egy élmény az első pár méter. Szabadnak érzem magam. Kigurulok az udvarból, megteszem az első pár métert az utcán, és akkor nyomás. Pár percig tombolok, aztán végre lecsillapodok egy kicsit, és élvezni kezdem a szél zenéjét.

Jó napot kívánok. Ádám vagyok - egyelőre legyen elég ennyi - és hobbim a kerékpározás. Nem vagyok nagy túramester, eddig 60 km-nél hosszabb távot nem tettem meg; hegyimenő sem, az tlag 7%-os, 2km hosszó Panoráma út Zalaegerszegen nekem bőven elég. Időhiány. Meg kondíció. Viszont azt a másfél-két órát egy-egy nyári délután, vagy éppen hétvégén mindig kiélveztem.

A szeretek biciklizni dolog valamikor öt évvel ezelőtt kezdett megerősödni bennem, akkor ugyanis előszedtem a tárolóból apu régi szovjet biciklijét, pár ezer forintért felújítottam egy kicsit. Új papucsokat kapott, egy új nyerget és új fékpofákat. Megtisztítottam - már amennyire lehetett. Kulacstartó került rá, a régi sárhányókat és csomagtartókat leszedtem, és már lehetett is indulni vele. Ja, és persze optikai tunning: fekete szigszalaggal körbetekertem a kormányt. Nem mellesleg a hideg alumínium így már nem is volt olyan hideg.

Szerettem azt a szovjet csodát; még most is szeretem. Három sebességes, analóg kilométeróra - igazi romantikus fíling. Lehetett menni fele hegynek felfele és hegynek lefelé. Elment a földúton is. Egy nyár alatt ezer kilométert mentem vele Zalaegerszeg környékén. Jó volt. Csak aztán ősszel, pont a szezon vége felé egy autós figyelmetlensége miatt buktam egy nagyot. A kerekek tropára mentek, más baja nem lett, csak sajnos a családi költségvetésbe nem fért bele a felújítás. Talán majd most, a húgomnak.

Jaj, igen: képzeljék, ezt a biciklit apa az első fizetéséből vette anno; az első keresetéből. Kicsit jelkép is lett emiatt nekem. A jól végzett munka jelképe.

Eltelt egy, kettő, három, négy... Majdnem öt év, és akkor a Tesz-vesz-en megláttam az "áldozatot". 30 eHuf-ért árulták, szinte tökéletes állapotban. Volt némi megtakarításom, így - immár saját pénzből - elhajtottam az eladókhoz, és egy rövid próbakör után boldogan vittem haza, és még aznak be is járattam a kis aranyost. Egyetlen hibája volt csupán: egy kis ütés a hátsó keréken, amit aztán kijavíttam, bár egy enyhe vibrálás még érződik rajta. Majd lecserélem a kereket.

Ez tavaly (2008) nyár végén volt, akkor még vagy 200km-t tekertem vele. Négyszer ötször Zalaegerszeg-Zalalövő oda-vissza. Aztán jött a tél. Aztán kisütött a nap, és azt mondtam: NYOMÁS!

Társam a túrák alkalmával

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.