2009-04-11

Stég

Szerdán megnéztem a Koponyeg.hu-t, és úgy találtam, hogy hétvégén bizony frankó idő lesz. Így aztán pénteken vettem pár zsömlét, a hozzá tartozó szalámival meg uborkával, szombat reggel pedig szendviccsé integráltam a korábban említett pék- tej- és húsipari termékeket. Aztán sisak, kesztyű, hátizsák, nagyjából 3 liter víz, és nyomás.

Pihenőhely

Ismerve a Zalalövőig vezető kerékpár út kissé kellemetlen jellemrajzát, visszafogottan, kissebb fokozatban tekertem. És szólt a zene a fülembe! Egy nagyon jó progresszív szettet hallgattam, ínyenceknek kihagyhatatlan. (AJustmusic.fm-ről származik, 2007-es Forteba szett. A legelső Bodytalk felvétel abban az évben) Egy kicsit azért lehalkítottam az mp3 játékost, és mindjárt hallottam, hogy mit is csipogtak a madarak, meg minden.

Akár gyalog is tovább mehettem volna. De keréken jobb!

És raktam neki. Pörgősen, de nem túl feszesen. Érezni lehetett, hogy fúj a szél, hogy emelkedik egy egész picit, meg hogy nem én vagyok Lance Armstrong, vagy Thomas Voickler (remélem jól írtam a francia kerekes nevét, de ha nem szóljatok, javítom). Isteni volt! Lassan beértem Zalalövőre. Kicsit bóklásztam, mire megtaláltam a tovább vezető utat.

Aztán elkanyarodtam Hegyhátszentjakabon. És leesett az állam, alig bírtam összekaparni. Takaros kis házikók mindenfelé, zöld minden, amit látok. Nem az a piszkoszöld, hanem ZÖLD! - és egyre zöldebb, ahogy közeledtem az úticélom felé.

Vadása tó

Egyszerűen imádtam azt a tíz kilométert, és ezen még az sem tudott változtatni, amikor a sok-sok apró emelkedő vége felé bizony kiszólt a combom, hogy hé, má, elég lesz nekünk itten a melóból! Viszont minden emelkedő másik oldalán van egy lejtő. Most sem volt másképp, kis emelkedők és tempós lejtők váltották egymást, és akkor...

Kellene egy kicsit úszni is valamikor

...megérkeztem. Egyrészt összement a tó, amióta nem láttam. Vagyis én lettem nagyobb. Sokkal nagyobb! Legutoljára még kisiskolás sem voltam. Csak leültem az egyik padra, elmajszoltam egy szendvicset, aztán egy másikat is. És néztem ki a fejemből. Meg kattintottam néhányat. És hallgattam a madarakat. Egyáltalán: kikapcsolódtam. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Visszafelé jó is volt meg nem is. Méterről méterre visszajöttek a hétköznapi gondok, a civilizáció meg minden. De Zalalövő és Bagod között ismételten élvezkedés zajlott: hátszél, enyhe lejtő, meg megszállt az Erő is, aminek az eredménye egy 35-40km/h-s tempó lett. Ment mint a szél!

Végül visszaértem a városba. Két dologra jöttem rá: először is sokkal jobb túrűzni, mint gondoltam. Másodszor TILOS, ismétlem TILOS egy fél szendvicsnél többet enni, különösen rázós úton. De túléltem ezt is.

Megvolt mind a 60 kilométer. Óránként húszat ettem meg a pihenőkkel együtt, és bár egy kicsit megfeküdte a gyomromat, bármikor hajlandó vagyok mégegyszer végigtekerni!

Kis virág. Tualjdonképpen jó lenne azt mondani, hogy emiatt jöttem el eddig

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.